Sokan rettegnek az élesztő felhasználásától és automatikusan elvetik még a lehetőségét is annak, hogy megpróbáljanak a félelmüktől akár segítséget igénybevéve is megszabadulni. Sokáig így cselekedett az édesanyám is.Holott az élesztő nem bánt, csak érdemes egy-két dolgot tudni róla :
Az üzletekben kapható, jobbára 5dkg-os kiszerelésű élesztő nem más, mint élesztőgombák telepe. Ebből adódóan úgy kell velük bánnunk, mint bármilyen élő szervezettel, így figyelembe kell vennünk az igényeiket. Az egészséges élesztő kagylós törésű, nem vagy csak alig morzsálódik, drappos színű, felületén nincsenek kiszáradt, pergős sötétbarna foltok.
Az élesztőt mikor langyos tejben felfuttatjuk némi cukor és liszt társaságában, voltaképpen nem teszünk mást, mint etetjük. Vigyázat! A forró tej megöli szegényt! Másik nagy ellensége a közvetlenül sóval való találkozás, így ha a receptünk nem írja elő a tejben való felfuttatást, kovászkészítést, csak annyit ír, hogy:"az élesztőt morzsoljuk a lisztbe", nos akkor figyelnünk kell arra, hogy az előzetesen liszthez vegyített só alaposan el legyen elegyítve már. Amitől pedig óvnunk kell még szegényt, az a megfázás! Ezért kelesztjük a tésztát mindig melegben. Ha pedig végképp friss levegőre vágyunk, hát menjünk a konyhától távolra levegőzni, de ne csináljunk huzatot!
Remélem az élesztőgomba igényeinek, életfeltételeinek rövid ismertetése után már nagyobb kedvvel és bátorsággal mernek kísérletezni vele!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése