Görög paradicsommártogatós

Apukámmal hosszasan beszélgettem ma egy kórház folyosóján.. Normális emberek, ha szeretteiket látogatják a kórházban "sípolnak" kicsinykét. (a szó jelentése=sajnálkozás) Mi nem így tettünk. Csacsogtunk kicsit erről, kicsit arról. Például a körte ivólé téli eltevéséről, a savanyúság készítés rejtelmeiről aztán szóba került a paradicsom sokszínű felhasználhatósága. Míg ő mesélte a Görög paradicsommártogatós rövidke receptjét, tódultak az utolsó közös nyaralásunk képkockái és már  majdnem éreztem is a számban ennek az egyébként előételként fogyasztandó nagyszerűségnek az ízét, illatát. Az, hogy a Görögök ezt előételként eszik, ne zavarjon meg senkit! Én nagyszerűen el tudom képzelni ezt natúr, roston sült husika mellé is, nem csak pirítósra kenve. Esetleg még pár szem olíva és hammm!!!

Hozzávalók:
6 közepes méretű, érett paradicsom
3-4 cikk fokhagyma
só
bors
bazsalikom apróra vágva
2 szelet pirítós kenyér

Elkészítés:
A paradicsomokat leforrázzuk, héjukat lehúzzuk majd apró kockákra vágjuk őket. Hozzáadjuk a pépesített fokhagymát és az ízlés szerinti mennyiségű fűszereket. Igyekezzünk törekedni az intenzív ízek elérésére! Végül a nagyobb darabokra eltördelt, héj nélküli pirítóst keverjük bele. Ha ez utóbbi kellőképpen megszívta magát a paradicsom levével, egy botmixer segítségével pürésítsük. Gyakorlatilag remekművünk ezen a ponton el is készült. Érdemes jól lehűtve tálalni, majd pirítósra kenve vagy natúr husival fogyasztani. Ha valaki kedveli a csípős ízeket, kicsinyke erőspaprikával is bolondíthatja.

Tény, hogy ez nem egy szép és mutatós étel. A mártogatósok nem is erről híresek, bár ez amennyire csúnya, pont annyira finom.

A befőzésről általánosságban

Azon kaptuk magunkat, hogy a hosszú, esős tavasz után szinte varázsütésre perzselő nyár köszöntött be. Már nem csak zöldült a kert, hanem a különböző gyümölcsök is érni kezdtek. Viszonylag gyorsan ráébredtem, hogy valamit tenni kéne. Valamiért egyértelműnek látszódott, hogy kettőnk közül ez most az én feladatom lesz. Nem szegényes a fantáziám, így erőlködés nélkül el tudom képzelni azt, hogy egy férfi suvickolja az üvegeket vagy kavarja a lekvárt. Miért ne?
Aztán persze felébredtem az álmodozásból. Elképesztő mennyiségű örökölt receptet olvastam végig, míg kiválasztottam azokat, amikre valóban szükségem van. Emlékek kerültek elő közben gyermekkoromból. Felrémlett amint egy délelőttön át lógatom lábamat a hokedlin és kalimpálok unalmamban, míg a nagymama befőz. Előderengett miként is kell lehúzni a barack héját legpraktikusabban (persze anno össze is égettem magamat, pedig hányszor lettem figyelmeztetve). Eszembe jutott mennyire utálatos dolog a vég nélküli üvegmosás. És mintha csak egy film lenne az archívumban, csak jöttek elő a múltbéli képkockák szépen sorba még. Így állt össze lépésről-lépésre fejemben az alapos gyümölcsmosástól a dunyhában megbúvó dunsztolódó üvegekig minden lépés.
Mikor pedig révedezésemből felriadtam, egy-két dolgot be kellett látnom teljesen őszintén önmagamnak.
-ezeket a gyümölcsöket "téliesíteni" kell.
-valóban van kedvem ehhez a "mókához"
-2010-ben mindent lehet kapni ugyan, ám annak nincs "hazai" íze
-remélem egyszer újra "divat" lesz a befőzés

Aztán nekikezdtem........

A Szakácskönyv

Ajándékot kaptam ma. Madarat lehet velem fogatni az örömtől. Nem nagy dolog, "csak" egy könyv. Egy könyv, ami bőven idősebb mint Attila és én együtt. Lenyűgöz a kora, és az ebből adódó jellegzetes illata, a megsárgult, agyonforgatott oldalak. A tartalma pedig kincset ér. Nem csupán a benne lévő receptek sokszínűsége a fantasztikus. Érdekes utazást nyújt az időben. Míg átpörgettem lapjait, szembesülnöm kellett vele, hogy már anno is idő hiányában szenvedtek a nők. Az író igen lelkiismeretesen foglalkozik azzal, miként lehet a remek ételek elkészítése mellett némi szabadidőre szert tenni és azt visszaforgatni a gyerekek, férj javára. Praktikus tanácsokkal lát el a vegyes étrend fontosságáról a kor akkori tudományos ismereteit figyelembevéve, valamint törekszik a költséghatékonyságra. Édes, mosolyogtató, romantikus hangulatú és roppant tanúságos olvasmánynak ígérkezik. Olyan recepteket is találtam benne, amiket mára rég elfeledtünk. Én bő 25 éve nem ettem nudlit. Hamarosan készítenem kell egy adaggal már érzem. A házi szaloncukor előállításába biztosan nem vágok bele a leírtak szerint, ennek ellenére örülök, hogy tudhatom miként készítették ezt az elődeink. Míg lapozgattam, nem tagadom szagolgattam is (imádom a régi könyvek illatát) be kellett látnom, hogy a nőket ősidők óta ugyanazok a problémák foglalkoztatják. 100%-ot kell nyújtani mindig, mindenhol és mindenben. Egyszerre szeretnénk remek kollégák és kiváló munkaerők lenni a munkahelyünkön, közben egy másik "harctéren" pályázunk a legigazabb barát címre, szeretnénk a szüleinknek "jó" gyerekei lenni, legalább annyira mint  a gyerekeinknek  szuper szüleivé válni, tökéletes szeretőjének és barátjának egyszerre lenni az imádott férfinak és persze a konyhai tudományunkat is csillogtatnánk folyamatosan. Ez a könyv, csak ez utóbbiban lesz segítségünkre, így majd gyakran szemezgetek belőle, a többi problémánk megoldását sajnos máshol kell keresnünk.

Fűszernövények és zöldségek

Ha már kert van, akkor abban nő fű, fa, bokor és megannyi növény. Szerencsére megegyezik a véleményünk abban, hogy őrültség lenne a föld adta lehetőséget nem használni. Használni és nem kihasználni! Ez a kísérleti év. Sokat kell tanulnunk belőle, hogy a jövőben egyre sikeresebbek lehessünk. A fűszerek és a zöldségek különösen fontosak a konyhában, így ültettünk kis ezt, no meg kis azt. Azt még nem tudjuk, hogy szárítva, fagyasztva, aszalva, vagy befőzve tároljuk majd őket. Terveink szerint próbálkozunk minden lehetséges megoldással.
Amikre különösen büszkék vagyunk, az a

                                                        Bazsalikom

Kapor

Paradicsom

Újhagyma

.............................

és még sokan mások. A csúfos bukásainkat itt és most inkább nem említenénk tételesen, pedig akadt abból is bőven.

Gyümölcsrizs

Nem hétköznapi gondolatból indult az ötlet, hogy gyümölcsrizs készüljön. Hírtelen kezdtek el érni a gyümölcsök, bár semmiből nem termett egyszerre túl sok, csak egy-egy marékra való.

No itt azért kicsit ferdítettem az igazságon. Bocsánat! Ha egészen őszinte akarok lenni, nincs az a mennyiségű málna, amit ne lennék képes "lelegelni". Az Öcsémmel már gyerekként rászoktunk, hogy bokorról együk a málnát. Persze mi ennek is sajátságos módját választottuk. Már korán reggel, pizsamában a málnabokrok között guggoltunk szüleink hétvégi házának a kertjében. Élveztük a reggeli harmatban úszó, hajnaltól még hűvös, mézédes szemek szétolvadását a szánkban. Az apukánk szintén rabja ennek a bogyós gyümölcsnek (is), így ő szegény napról-napra nézegette a bokron a szemeket, újra és újra megállapítva, hogy holnapra talán beérik. Hááát! Beérett, csak mi voltunk a gyorsabbak! :-)

Az itt megadott mennyiségek nem mindenkinek követendőek, hiszen mi olykor megközelítőleg ipari mennyiségekben gondolkozunk. Ez az adag bőven elég egy jóétvágyú 4 fős családnak.

Hozzávalók:
1-1 marék ribizli, málna, magozott meggy (vagy bármilyen gyümölcs)
1l tej
30dkg rizs
8evőkanál cukor (ízlés szerint módosítható)
csipet só
citromhéj
2 csomag vaníliás cukor
1/2 liter tejszín

Elkészítés:
A kiválogatott, megmosott rizst, tetszés szerinti cukorral, egy csipet sóval és egy liter tejjel folyamatos keverés mellett puhára főzzük. Ha kihűlt, belereszeljük a citromot, hozzáadjuk a vaníliás cukrokat, végül óvatosan hozzákeverjük a felver tejszínt és a gyümölcseink 3/4-ed részét. Tányérkákba szedjük az illatos, kívánatos, hófehérben és vérvörösben pompázó desszertünket, tetejüket megszórjuk a maradék gyümölccsel. Fogyasztásig hűtőben tároljuk.

Tejszínes szederleves őszibarackkal

Jó jó! Felnőtt vagyok már! Azért annyira mégsem, hogy a szedertől lilás-fekete nyelvemet olykor ne öltsem a tükörbe.
Sokat töprengtem rajta, mit is csinálhatnék a kertben termő szederrel. Ahhoz, hogy szörpnek, lekvárnak eltegyem, ahhoz kevés. Nyersen megenni, gyümölcssalátákat bolondítani vele pedig sok. Így született ez a leves, ami igazán mindenféle kacifántos tudományt nélkülöz és semmilyen fűszert (szegfűszeg, szegfűbors, fahéj) nem tartalmaz. Itt csak a gyümölcsök ízét kell élvezni!

Hozzávalók:
20-30dkg szeder
3-4 szem héj nélküli őszibarack
2dl főzőtejszín
ízlés szerinti cukor

Elkészítés: a megmosott szedreket egy edénybe teszem és annyi vízzel, hogy kényelmesen ellepje felteszem főni. Forrás után pár perccel leveszem a tűzről és fakanállal átpaszírozom egy szűrőkanálon. A héjj nélküli őszibarackokat apró kockákra vágom és a már mag nélküli szederhez adom. Némi cukorral ízesítem, hozzáadom a tejszínt, majd összeforralom az egészet.
Hűtőhidegen az igazi! A szeder színének köszönhetően pedig azért sem kell aggódni, hogy az őszibarack bebarnul, így citromos vízben sem kell áztatni.

Túróval töltött paradicsom

A mai vacsorát illetően nem született még egyezség, így ma nem csak azt esszük majd amit én csinálok, hanem egyúttal azt is, amit én szeretnék.  :-)

Ugyan valamikor a kánikula kellős közepén készítette ezt az Anyukám, ma pedig csak akkor csúszik fel a hőmérő higanyszála 20 fok fölé, ha lehelgetem, dörzsölgetem, de mert így is érik a paradicsom, kár lenne ezt kihagyni. Itt jegyezném meg, hogy az első közös ültetésű, nevelgetésű paradicsomunkat készülök este feltálalni. A teljesség kedvéért hozzátenném azért azt is, hogy a túró ízesítéséhez használt újhagyma és bazsalikom is a minigazdálkodás szülötte.

A jóllakotság érzetét nálam rozskenyérrel is el lehetne érni, de hogy szegény férfikém fixen ne maradjon éhes sütök neki sajttal töltött virslit mellé.

Hozzávalók:
8-10 db közepes paradicsom
2db paprika
1/2kg túró
2 dl tejföl
1 db krémsajt
só
bors
fűszernövények (pl. zúzott fokhagyma, apróra vágott snidling vagy újhagyma, bazsalikom, petrezselyem, kapor) a lehetőségek tárháza és kombinációja végtelen gyakorlatilag

Elkészítés:
A megmosott paradicsomokat "lekalapozom", belsejüket kiskanállal kikapargatom. Ugyanezt teszem a paprikával is, majd a fűszeres túrókrémmel megtöltöm. És már kész is van!!!!!!!

Természetesen semmi nem megy kárba, mert a paradicsomok belsejét holnap vagy egy leveshez, vagy egy lecsóhoz felhasználom majd.

Persze, ha mindezt gyerekeknek készítjük némi kézügyességgel és fantáziával a túróval töltött paprikák átalakulhatnak fagylalt utánzattá, a paradicsomoknak pedig lehet szeme és szája, mi több haja is. Pár szem zöldborsó, sárgarépacsik és snidling kérdése az egész. :-)