Ajándékot kaptam ma. Madarat lehet velem fogatni az örömtől. Nem nagy dolog, "csak" egy könyv. Egy könyv, ami bőven idősebb mint Attila és én együtt. Lenyűgöz a kora, és az ebből adódó jellegzetes illata, a megsárgult, agyonforgatott oldalak. A tartalma pedig kincset ér. Nem csupán a benne lévő receptek sokszínűsége a fantasztikus. Érdekes utazást nyújt az időben. Míg átpörgettem lapjait, szembesülnöm kellett vele, hogy már anno is idő hiányában szenvedtek a nők. Az író igen lelkiismeretesen foglalkozik azzal, miként lehet a remek ételek elkészítése mellett némi szabadidőre szert tenni és azt visszaforgatni a gyerekek, férj javára. Praktikus tanácsokkal lát el a vegyes étrend fontosságáról a kor akkori tudományos ismereteit figyelembevéve, valamint törekszik a költséghatékonyságra. Édes, mosolyogtató, romantikus hangulatú és roppant tanúságos olvasmánynak ígérkezik. Olyan recepteket is találtam benne, amiket mára rég elfeledtünk. Én bő 25 éve nem ettem nudlit. Hamarosan készítenem kell egy adaggal már érzem. A házi szaloncukor előállításába biztosan nem vágok bele a leírtak szerint, ennek ellenére örülök, hogy tudhatom miként készítették ezt az elődeink. Míg lapozgattam, nem tagadom szagolgattam is (imádom a régi könyvek illatát) be kellett látnom, hogy a nőket ősidők óta ugyanazok a problémák foglalkoztatják. 100%-ot kell nyújtani mindig, mindenhol és mindenben. Egyszerre szeretnénk remek kollégák és kiváló munkaerők lenni a munkahelyünkön, közben egy másik "harctéren" pályázunk a legigazabb barát címre, szeretnénk a szüleinknek "jó" gyerekei lenni, legalább annyira mint a gyerekeinknek szuper szüleivé válni, tökéletes szeretőjének és barátjának egyszerre lenni az imádott férfinak és persze a konyhai tudományunkat is csillogtatnánk folyamatosan. Ez a könyv, csak ez utóbbiban lesz segítségünkre, így majd gyakran szemezgetek belőle, a többi problémánk megoldását sajnos máshol kell keresnünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése