Azon kaptuk magunkat, hogy a hosszú, esős tavasz után szinte varázsütésre perzselő nyár köszöntött be. Már nem csak zöldült a kert, hanem a különböző gyümölcsök is érni kezdtek. Viszonylag gyorsan ráébredtem, hogy valamit tenni kéne. Valamiért egyértelműnek látszódott, hogy kettőnk közül ez most az én feladatom lesz. Nem szegényes a fantáziám, így erőlködés nélkül el tudom képzelni azt, hogy egy férfi suvickolja az üvegeket vagy kavarja a lekvárt. Miért ne?
Aztán persze felébredtem az álmodozásból. Elképesztő mennyiségű örökölt receptet olvastam végig, míg kiválasztottam azokat, amikre valóban szükségem van. Emlékek kerültek elő közben gyermekkoromból. Felrémlett amint egy délelőttön át lógatom lábamat a hokedlin és kalimpálok unalmamban, míg a nagymama befőz. Előderengett miként is kell lehúzni a barack héját legpraktikusabban (persze anno össze is égettem magamat, pedig hányszor lettem figyelmeztetve). Eszembe jutott mennyire utálatos dolog a vég nélküli üvegmosás. És mintha csak egy film lenne az archívumban, csak jöttek elő a múltbéli képkockák szépen sorba még. Így állt össze lépésről-lépésre fejemben az alapos gyümölcsmosástól a dunyhában megbúvó dunsztolódó üvegekig minden lépés.
Mikor pedig révedezésemből felriadtam, egy-két dolgot be kellett látnom teljesen őszintén önmagamnak.
-ezeket a gyümölcsöket "téliesíteni" kell.
-valóban van kedvem ehhez a "mókához"
-2010-ben mindent lehet kapni ugyan, ám annak nincs "hazai" íze
-remélem egyszer újra "divat" lesz a befőzés
Aztán nekikezdtem........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése