Görög paradicsommártogatós

Apukámmal hosszasan beszélgettem ma egy kórház folyosóján.. Normális emberek, ha szeretteiket látogatják a kórházban "sípolnak" kicsinykét. (a szó jelentése=sajnálkozás) Mi nem így tettünk. Csacsogtunk kicsit erről, kicsit arról. Például a körte ivólé téli eltevéséről, a savanyúság készítés rejtelmeiről aztán szóba került a paradicsom sokszínű felhasználhatósága. Míg ő mesélte a Görög paradicsommártogatós rövidke receptjét, tódultak az utolsó közös nyaralásunk képkockái és már  majdnem éreztem is a számban ennek az egyébként előételként fogyasztandó nagyszerűségnek az ízét, illatát. Az, hogy a Görögök ezt előételként eszik, ne zavarjon meg senkit! Én nagyszerűen el tudom képzelni ezt natúr, roston sült husika mellé is, nem csak pirítósra kenve. Esetleg még pár szem olíva és hammm!!!

Hozzávalók:
6 közepes méretű, érett paradicsom
3-4 cikk fokhagyma
só
bors
bazsalikom apróra vágva
2 szelet pirítós kenyér

Elkészítés:
A paradicsomokat leforrázzuk, héjukat lehúzzuk majd apró kockákra vágjuk őket. Hozzáadjuk a pépesített fokhagymát és az ízlés szerinti mennyiségű fűszereket. Igyekezzünk törekedni az intenzív ízek elérésére! Végül a nagyobb darabokra eltördelt, héj nélküli pirítóst keverjük bele. Ha ez utóbbi kellőképpen megszívta magát a paradicsom levével, egy botmixer segítségével pürésítsük. Gyakorlatilag remekművünk ezen a ponton el is készült. Érdemes jól lehűtve tálalni, majd pirítósra kenve vagy natúr husival fogyasztani. Ha valaki kedveli a csípős ízeket, kicsinyke erőspaprikával is bolondíthatja.

Tény, hogy ez nem egy szép és mutatós étel. A mártogatósok nem is erről híresek, bár ez amennyire csúnya, pont annyira finom.

A befőzésről általánosságban

Azon kaptuk magunkat, hogy a hosszú, esős tavasz után szinte varázsütésre perzselő nyár köszöntött be. Már nem csak zöldült a kert, hanem a különböző gyümölcsök is érni kezdtek. Viszonylag gyorsan ráébredtem, hogy valamit tenni kéne. Valamiért egyértelműnek látszódott, hogy kettőnk közül ez most az én feladatom lesz. Nem szegényes a fantáziám, így erőlködés nélkül el tudom képzelni azt, hogy egy férfi suvickolja az üvegeket vagy kavarja a lekvárt. Miért ne?
Aztán persze felébredtem az álmodozásból. Elképesztő mennyiségű örökölt receptet olvastam végig, míg kiválasztottam azokat, amikre valóban szükségem van. Emlékek kerültek elő közben gyermekkoromból. Felrémlett amint egy délelőttön át lógatom lábamat a hokedlin és kalimpálok unalmamban, míg a nagymama befőz. Előderengett miként is kell lehúzni a barack héját legpraktikusabban (persze anno össze is égettem magamat, pedig hányszor lettem figyelmeztetve). Eszembe jutott mennyire utálatos dolog a vég nélküli üvegmosás. És mintha csak egy film lenne az archívumban, csak jöttek elő a múltbéli képkockák szépen sorba még. Így állt össze lépésről-lépésre fejemben az alapos gyümölcsmosástól a dunyhában megbúvó dunsztolódó üvegekig minden lépés.
Mikor pedig révedezésemből felriadtam, egy-két dolgot be kellett látnom teljesen őszintén önmagamnak.
-ezeket a gyümölcsöket "téliesíteni" kell.
-valóban van kedvem ehhez a "mókához"
-2010-ben mindent lehet kapni ugyan, ám annak nincs "hazai" íze
-remélem egyszer újra "divat" lesz a befőzés

Aztán nekikezdtem........

A Szakácskönyv

Ajándékot kaptam ma. Madarat lehet velem fogatni az örömtől. Nem nagy dolog, "csak" egy könyv. Egy könyv, ami bőven idősebb mint Attila és én együtt. Lenyűgöz a kora, és az ebből adódó jellegzetes illata, a megsárgult, agyonforgatott oldalak. A tartalma pedig kincset ér. Nem csupán a benne lévő receptek sokszínűsége a fantasztikus. Érdekes utazást nyújt az időben. Míg átpörgettem lapjait, szembesülnöm kellett vele, hogy már anno is idő hiányában szenvedtek a nők. Az író igen lelkiismeretesen foglalkozik azzal, miként lehet a remek ételek elkészítése mellett némi szabadidőre szert tenni és azt visszaforgatni a gyerekek, férj javára. Praktikus tanácsokkal lát el a vegyes étrend fontosságáról a kor akkori tudományos ismereteit figyelembevéve, valamint törekszik a költséghatékonyságra. Édes, mosolyogtató, romantikus hangulatú és roppant tanúságos olvasmánynak ígérkezik. Olyan recepteket is találtam benne, amiket mára rég elfeledtünk. Én bő 25 éve nem ettem nudlit. Hamarosan készítenem kell egy adaggal már érzem. A házi szaloncukor előállításába biztosan nem vágok bele a leírtak szerint, ennek ellenére örülök, hogy tudhatom miként készítették ezt az elődeink. Míg lapozgattam, nem tagadom szagolgattam is (imádom a régi könyvek illatát) be kellett látnom, hogy a nőket ősidők óta ugyanazok a problémák foglalkoztatják. 100%-ot kell nyújtani mindig, mindenhol és mindenben. Egyszerre szeretnénk remek kollégák és kiváló munkaerők lenni a munkahelyünkön, közben egy másik "harctéren" pályázunk a legigazabb barát címre, szeretnénk a szüleinknek "jó" gyerekei lenni, legalább annyira mint  a gyerekeinknek  szuper szüleivé válni, tökéletes szeretőjének és barátjának egyszerre lenni az imádott férfinak és persze a konyhai tudományunkat is csillogtatnánk folyamatosan. Ez a könyv, csak ez utóbbiban lesz segítségünkre, így majd gyakran szemezgetek belőle, a többi problémánk megoldását sajnos máshol kell keresnünk.

Fűszernövények és zöldségek

Ha már kert van, akkor abban nő fű, fa, bokor és megannyi növény. Szerencsére megegyezik a véleményünk abban, hogy őrültség lenne a föld adta lehetőséget nem használni. Használni és nem kihasználni! Ez a kísérleti év. Sokat kell tanulnunk belőle, hogy a jövőben egyre sikeresebbek lehessünk. A fűszerek és a zöldségek különösen fontosak a konyhában, így ültettünk kis ezt, no meg kis azt. Azt még nem tudjuk, hogy szárítva, fagyasztva, aszalva, vagy befőzve tároljuk majd őket. Terveink szerint próbálkozunk minden lehetséges megoldással.
Amikre különösen büszkék vagyunk, az a

                                                        Bazsalikom

Kapor

Paradicsom

Újhagyma

.............................

és még sokan mások. A csúfos bukásainkat itt és most inkább nem említenénk tételesen, pedig akadt abból is bőven.

Gyümölcsrizs

Nem hétköznapi gondolatból indult az ötlet, hogy gyümölcsrizs készüljön. Hírtelen kezdtek el érni a gyümölcsök, bár semmiből nem termett egyszerre túl sok, csak egy-egy marékra való.

No itt azért kicsit ferdítettem az igazságon. Bocsánat! Ha egészen őszinte akarok lenni, nincs az a mennyiségű málna, amit ne lennék képes "lelegelni". Az Öcsémmel már gyerekként rászoktunk, hogy bokorról együk a málnát. Persze mi ennek is sajátságos módját választottuk. Már korán reggel, pizsamában a málnabokrok között guggoltunk szüleink hétvégi házának a kertjében. Élveztük a reggeli harmatban úszó, hajnaltól még hűvös, mézédes szemek szétolvadását a szánkban. Az apukánk szintén rabja ennek a bogyós gyümölcsnek (is), így ő szegény napról-napra nézegette a bokron a szemeket, újra és újra megállapítva, hogy holnapra talán beérik. Hááát! Beérett, csak mi voltunk a gyorsabbak! :-)

Az itt megadott mennyiségek nem mindenkinek követendőek, hiszen mi olykor megközelítőleg ipari mennyiségekben gondolkozunk. Ez az adag bőven elég egy jóétvágyú 4 fős családnak.

Hozzávalók:
1-1 marék ribizli, málna, magozott meggy (vagy bármilyen gyümölcs)
1l tej
30dkg rizs
8evőkanál cukor (ízlés szerint módosítható)
csipet só
citromhéj
2 csomag vaníliás cukor
1/2 liter tejszín

Elkészítés:
A kiválogatott, megmosott rizst, tetszés szerinti cukorral, egy csipet sóval és egy liter tejjel folyamatos keverés mellett puhára főzzük. Ha kihűlt, belereszeljük a citromot, hozzáadjuk a vaníliás cukrokat, végül óvatosan hozzákeverjük a felver tejszínt és a gyümölcseink 3/4-ed részét. Tányérkákba szedjük az illatos, kívánatos, hófehérben és vérvörösben pompázó desszertünket, tetejüket megszórjuk a maradék gyümölccsel. Fogyasztásig hűtőben tároljuk.

Tejszínes szederleves őszibarackkal

Jó jó! Felnőtt vagyok már! Azért annyira mégsem, hogy a szedertől lilás-fekete nyelvemet olykor ne öltsem a tükörbe.
Sokat töprengtem rajta, mit is csinálhatnék a kertben termő szederrel. Ahhoz, hogy szörpnek, lekvárnak eltegyem, ahhoz kevés. Nyersen megenni, gyümölcssalátákat bolondítani vele pedig sok. Így született ez a leves, ami igazán mindenféle kacifántos tudományt nélkülöz és semmilyen fűszert (szegfűszeg, szegfűbors, fahéj) nem tartalmaz. Itt csak a gyümölcsök ízét kell élvezni!

Hozzávalók:
20-30dkg szeder
3-4 szem héj nélküli őszibarack
2dl főzőtejszín
ízlés szerinti cukor

Elkészítés: a megmosott szedreket egy edénybe teszem és annyi vízzel, hogy kényelmesen ellepje felteszem főni. Forrás után pár perccel leveszem a tűzről és fakanállal átpaszírozom egy szűrőkanálon. A héjj nélküli őszibarackokat apró kockákra vágom és a már mag nélküli szederhez adom. Némi cukorral ízesítem, hozzáadom a tejszínt, majd összeforralom az egészet.
Hűtőhidegen az igazi! A szeder színének köszönhetően pedig azért sem kell aggódni, hogy az őszibarack bebarnul, így citromos vízben sem kell áztatni.

Túróval töltött paradicsom

A mai vacsorát illetően nem született még egyezség, így ma nem csak azt esszük majd amit én csinálok, hanem egyúttal azt is, amit én szeretnék.  :-)

Ugyan valamikor a kánikula kellős közepén készítette ezt az Anyukám, ma pedig csak akkor csúszik fel a hőmérő higanyszála 20 fok fölé, ha lehelgetem, dörzsölgetem, de mert így is érik a paradicsom, kár lenne ezt kihagyni. Itt jegyezném meg, hogy az első közös ültetésű, nevelgetésű paradicsomunkat készülök este feltálalni. A teljesség kedvéért hozzátenném azért azt is, hogy a túró ízesítéséhez használt újhagyma és bazsalikom is a minigazdálkodás szülötte.

A jóllakotság érzetét nálam rozskenyérrel is el lehetne érni, de hogy szegény férfikém fixen ne maradjon éhes sütök neki sajttal töltött virslit mellé.

Hozzávalók:
8-10 db közepes paradicsom
2db paprika
1/2kg túró
2 dl tejföl
1 db krémsajt
só
bors
fűszernövények (pl. zúzott fokhagyma, apróra vágott snidling vagy újhagyma, bazsalikom, petrezselyem, kapor) a lehetőségek tárháza és kombinációja végtelen gyakorlatilag

Elkészítés:
A megmosott paradicsomokat "lekalapozom", belsejüket kiskanállal kikapargatom. Ugyanezt teszem a paprikával is, majd a fűszeres túrókrémmel megtöltöm. És már kész is van!!!!!!!

Természetesen semmi nem megy kárba, mert a paradicsomok belsejét holnap vagy egy leveshez, vagy egy lecsóhoz felhasználom majd.

Persze, ha mindezt gyerekeknek készítjük némi kézügyességgel és fantáziával a túróval töltött paprikák átalakulhatnak fagylalt utánzattá, a paradicsomoknak pedig lehet szeme és szája, mi több haja is. Pár szem zöldborsó, sárgarépacsik és snidling kérdése az egész. :-)

Tejszínes-meggyes pohárkrém

Van az úgy néha, hogy nincs kedve az embernek bekapcsolni a sütőt, ám mégis valami édes nyalánkságra vágyik. Ilyenkor bátran készíthetünk egy pohárkrémet. Én a magam részéről nem szeretem az unalmas ízeket. Azt kedvelem, mikor élmény a nassolás, ez pedig harmonikus színekkel és ízkavalkáddal érhető el legkönnyebben.

Hozzávalók 6 adaghoz: 25dkg mascarpone sajt, 1 csomag (főzős) vanília pudingpor, 5 dl tej, 2 dl tejszín, 1 üveg meggybefőtt, 5 evőkanál kristálycukor, 2x3 evőkanál porcukor, 25 dkg túró, 1 citrom, 1 evőkanál rumaroma

Krémek elkészítése:

Vanília puding: a zacskón feltüntetett módon, minden utasítást betartva, készítsük el, majd vízfürdőben hűtsük le, időnként megkavarva hogy teteje ne bőrösödjön be.

Túrókrém: a túrót a citrom lereszelt héjjával és 3 evőkanál porcukorral keverjük el alaposan, csomómentesen

Mascarpone krém: a mascarpone sajtot, 3 evőkanál porcukorral, és egy evőkanál rumaromával dolgozzuk el.

A pohárkrém összeállítása:  a 2dl-es, alaposan lehűtött tejszínt verjük kemény habbá, majd összuk 3 egyforma részre igazságosan a vanília pudinghoz, a túrókrémhez, valamint a mascarponéhez. Könnyed mozdulatokkal, a tejszínt nem összetörve dolgozzuk ki mindhárom krémet. 6 Átlátszó üvegpoharat, esetleg kompótostányért készítsünk elő, hogy az enymásra halmozott, különböző árnyalatú rétegek látványát is élvezhessük. Mind a hat pohárkánk aljára kerüljön egyforma mennyiségű túrókrém (ez a legnehezebb), tetejét hintsük meg gazdagon lecsepegtetett, magmentes meggybefőttel. Halmozzuk rá a vanília krémet, majd ismét szórjuk meg meggyel. Legfelső rétegünk a mascarpone lesz.  Minden pohár tetejét díszítsük 1-1 szem gyümölccsel, és fogyasztásig tartsuk hűtőben. A pohárkrémet kínálhatjuk magában,  esetleg  babapiskótával.

Húsos krumpligombóc

Főzni is tudunk ám, de könnyebb a lelkünk, ha bekapcsolhatjuk a sütőt. :-)

Ez a recept valószínűleg nagy kedvence lesz mindazoknak, akik :
-nem rendelkeznek túl sok szabadidővel
-nyafis, rossz étvágyú, válogatós gyerkőcük van
-alapanyagokkal nem állnak túl nagy bőségben
-túl sok húsos étel maradt meg nekik a hűtőben a hétvégéről

Valamikor, nyafis, azaz "panaszmukis" időszakomban készítette Apukám az első húsos krumpligombócot. Nem várt sikert aratott a családban. Azóta is rendszeresen készítjük mindannyian, számtalan variációban, így két egyforma tévedésből sem volt és lesz belőle.

Hozzávalók: 1kg krumpli, 50dkg hús, 1 db tojás, 10dkg reszeltsajt só, bors, őrölt szerecsendió, 1,5 evőkanál mustár
A hús lehet az egyszerű párizsi, húsvétról megmaradt sonka, hétvégéről kallódó pörkölt maradék, amit dúsíthatunk kolbásszal, megmaradt szalámival. A lényeg csak annyi, hogy daráljuk le.

Elkészítés: A krumplit megpucoljuk, apró kockákra vágjuk, majd sós vízben puhára főzzük. Míg ő csendesen rotyog, a husit ledaráljuk. A megfőtt krumpli alól leöntjük a vizet és nyomóval, rúdmixerrel, villával (kinek mivel szimpatikus) alaposan összetörjük, mintha csak pürét készítenénk. Hagyjuk kézmelegre hűlni, majd belekeverjük a húst, egy friss tojást, a mustárt és ízlés szerint a fűszereket. Nagyon alaposan, egynemű masszává kavarjuk fakanállal. Nedves kézzel ökölnyi gombócokat formázunk belőle, sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk őket, tetejüket reszeltsajttal meghintjük. Forró sötőbe toljuk (maximum fokozat), ahol 30 perc alatt készül el, ekkorára tetejére a sajt nem csak ráolvad, hanem szépen meg is pirul.

Tálalás előtt érdemes pár percig a tepsiben hagyni őket, hogy szépen leválljanak a papírról. Tálalhatjuk melegen, de kihűlt állapotában, esetleg másnap mikrózva is nagyszerű. Kínálhatunk hozzá majonézes salátákat, savanyúságot, esetleg uborkasalátát is.

TV-ropi

Ezt a receptet többen szerették volna a legutóbbi hétvégén megkapni. Ismét sikerült népes családunkkal együtt ünnepelni, és bár több felvonásban főztünk, mosogattunk, ettünk, a TV-ropi sikere állandó volt. Nem is nagyon szerettem volna a szemükbe mondani, mennyire egyszerű is az elkészítés, hisz ez már-már a hihetetlen kategóriába tartozik. Most pedig, mikor az egészséges táplálkozás hívei olykor fanatikusok, az új évezred gyerekei pedig "E"-vel kezdődő, majd hosszú számsorokat viselő adalékanyagok és tartósítószerek sokaságán nő fel, talán mindkét tábor örömére szolgál ez a recept, ami étvágygerjesztő is lehet, vagy ropogtatnivalóként is megállja a helyét.

Hozzávalók: 45 dkg liszt (ebből 25 dkg búzaliszt, 20dkg pedig grehemliszt), 25 dkg margarin, 35 dkg sajt, 1doboz kicsi tejföl,1cs sütőpor 1 db tojás, ízlés szerint só, bors, valamint egy púpos evőkanálnyi szárnyas vagy roston húsokhoz való fűszerkeverék

Elkészítés: Az átszitált lisztet a belekevert sütőporral, a hideg, viszonylag apró kockákra vágott margarint, a sajtból 20 dkg-ot reszelve, valamint a kis doboz tejfölt és a fűszereket gyors mozdulatokkal egynemű tésztává állítjuk össze, amit három nagyjából egyforma méretű cipóra osztunk szét. Minimum egy órácskát hűtőben pihentetjük fóliába csomagolva. Addig a sütőt előmelegítjük 220 fokra, 1-2 tepsit kibélelünk sütőpapírral, előkészítjük a derelyevágót vagy egy éles kést, lereszeljük a maradék sajtot, felütjük és elkavarjuk egy bögrében a tojást.
Az első tésztagombócot elővesszük, lehetőleg téglatest alakúra formázzuk, majd lisztezett deszkán fél kisujjnyi vastagra nyújtjuk. Érdemes törekedni a téglalap forma megtartására. Ha ezen kísérletünk esetleg kudarcba fulladna, késsel váguk le az amőba szerű kinövéseket. A lényeg csak annyi, hogy viszonylag egyforma hosszúságú ropi legyen majd a végeredmény, így vegyük figyelembe a tepsink méreteit is. A tésztát megkenjük tojással, tetejét megszórjuk reszelt sajttal, majd a lehető legvékonyabban, kb 4-5mm-es csíkokra vágjuk fel. Sajnos, hiába írunk 2010-et és élvezzük a technika oly sok vívmányának előnyét, sajnos ezeket a csíkocskákat egyesével kell a tepsibe helyezni, törekedve arra, hogy egyenesek maradjanak. Rakhatjuk őket egymáshoz szorosan, akár egy mm-re is, hisz nem baj ha összesülnek. Az esetlegesen lepotyogó sattörmeléket is bátran szórjuk vissza a már tepsiben lévők tetejére. Egy adag kb 20 perc alatt sül szép pirosra, ropogósra. Érdemes őket egy éles késsel még forrón szétválasztani, longdrinkes pohárban, vagy hosszúkás tányéron tálalni.

Ötlet: érdemes minél többféle sajtot használni a recepthez, az ízkavalkád eléréséhez. Nálunk most az eidami, trapista, füstölt karaván trió aratott sikert.

Gyors sós rudak

Minden hétvégén sütünk valamit. Egy, de inkább többfélét. Így ha valaki váratlanul hozzánk látogat (és ez megesik olykor) nem jövünk zavarba, hogy mivel is kínáljuk meg, másrészt reggelente kutyafuttában az ember bekap 1-2 darabot, vagy magával viszi őket. Ezen a hétvégén a kert annyi időt és energiát vitt el, hogy valóban csak valami gyors recept jöhetett számításba.
Valóban pillanatok alatt elkészíthető, túl sok alapanyag sem kell hozzá. Ráadásul eteti magát. Így történt, hogy este, míg a békanászt hallgattuk a mindjobban sötétedő kertben és egy-egy pohár bort nyalogatva, elfogyott a rudacska.
A Kedves csendesen csak ennyit kérdezett az üres tányérra pislogva: "Csak tudnám, hogy fordult meg a kis fejedben, hogy szimpla adagot készíts ebből?"

Hozzávalók: 35dkg liszt, 20dkg margarin, 1 evőkanál tejföl, 2-3dkg élsztő, 0.5dl tej, 1 púpos evőkanál só, 1 darab tojás.

A tejben megfuttatjuk az élesztőt, az átszitált lisztet vegyítjük a sóval, mindehez hozzáadjuk a tejfölt, majd az apró kockákra vágott margarint, végül beleöntjük a felfuttatott élesztőt. Gyors, határozott mozdulatokkal összegyúrjuk és kelesztés, várakozás nélkül kb 1 cm magasra nyújtjuk. Tetejét megkenjük a felvert tojással. Reszelhetünk rá sajtot, meghinthetjük köménymaggal, ízlésünk, kedvünk szerint. Kisujjnyi csíkokra vágjuk derelyemetszővel, és már csúsztathatjuk is be az előmelegített, kb 220 fokos sütőbe. Ha nem tesszük őket nagyon közel egymáshoz, nem nőnek a másik nyakára, ez a tészta jobban szeret felfelé növekedni. Megközelítőleg 15 perc alatt készül el, teteje ekkorra szép rózsaszínes, az illata fenséges. Elvileg lezárt dobozban sokáig eláll, de ezt még nem volt szerencsém a gyakorlatban tapasztalni.

Egy röpke szakmai kitérőt tennék. Ez a sós készítmény az omlós-élesztősök családjába tartozik. Az, hogy mitől élesztős, az már a hozzávalókból kiderül, az viszont, hogy mitől omlós talán nem annyira egyértelmű. A liszt-margarin aránya a tésztában ami döntő, ami jelen esetben több mint 50% margarint jelent. Azoknál a tésztáknál, amikben ilyen magas a zsíradék értéke, két dolgot érdemes figyelembe venni. Egyrészt, érdemes hűtőhideg margarint használni (hacsak a recept másként nem rendelkezik), azt apró kockákra felvágva adni a liszthez, majd valóban gyors és határozott mozdulatokkal gyúrni, hiszen kezünk melegétől megolvad, ettől a tésztánk és a végeredmény is más állagot nyer, nem éppen kedvező irányba. Másrészt, az ilyen termékek valóban tartósak, nem könnyen száradnak ki, sokáig el lehet őket tartani.

Rétes lusta asszony módra

Hogy milyen is a lusta asszony, ne is taglaljuk hosszasan. Ám ha már a konyhában tüsténkedik, annyira lusta mégsem lehet, legfeljebb kedveli az egyszerű és praktikus megoldásokat. Így legalább több ideje marad másra. :-)Ez a recept érdekes módon került hozzánk. A története sem hétköznapi. Történt ugyanis, hogy Zoli és Zsuzsa Anyu megismerkedtek egymással. És mint ahogy az a bimbódzó kapcsolatokban lenni szokott, előbb  vagy utóbb, de kikötöttek a konyhában. És ha már ott voltak, hát mindenki megcsillogtatta gasztronómiai téren a tudását. Ezt a rétest Zoli készítette, Zsuzsa Anyu pedig a következőképpen nyilatkozott: "Ezzel vett le teljesen a lábamról!" Így hát kedves Urak! A hölgyek dolga a csábítás, az uraké a hódítás!  Tessék minket levenni a lábunkról!
Hozzávalók: 2dl cukor, 3dl liszt,1/2 tasak sütőpor, 1/2kg túró, 1csomag (10dkg) mazsola, 2 csomag vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja, 3 darab tojás, 1/2liter tej, 10 dkg teavaj
Elkészítés: A sütőt melegítsük elő 200 fokra. Egy közepes méretű tepsit alaposan kenjünk ki vajjal. A lisztbe  vegyítsük el a sütőport és a cukrot, vegyítsük el őket alaposan egymással, majd osszuk mindezt két megközelítőleg egyforma adagra  és szórjuk bele a tepsibe. A túrót ennek a tetejére morzsoljuk (nagyobb darabok ne nagyon maradjanak benne!), meghintjük előzetesen natúr teába áztatott, ducira duzzadt mazsolával, megszórjuk a vaníliás cukrokkal, majd ráreszeljük a citrom héját. A megmaradt, fél adagnyi sütőporos cukros liszttel egyenletesen szórjuk meg. A tojásokat a tejjel elkeverjük és a liszt tetejére öntjük. Végül a hideg vajat éles késsel vékonyan felszeleteljük, egyenletesen betakargatjuk vele a "tésztánkat". 20 percet hagyjuk állni a tepsi tartalmát, majd a forró sütőbe toljuk. Alaposan, vonzó pirosasra sütjük, tűpróbával ellenőrizzük állagát.

Gyümölcskenyér

Gyümölcskenyeret sütni mindenki tud. Számtalan módját ismerjük az elkészítésének. A végtelenségig variálható a beletehető magvak és aszalt gyümölcsök kombinációja. Klasszikus módon őzgerinc formában sül, tetejét olvasztott csokoládával húzzuk át, vagy forró baracklekvárral kenjük meg, majd cukorba forgatjuk.
A barátnőimmel készültem Németországba egy hosszú hétvégére. A mit süssek az útra?- kérdésre, többek között a gyümölcskenyeret szavazták meg. Ennek nem nagyon örültem, hiszen előre fel kellett volna szeletelni és így gyorsabban kiszárad. Ezért egy kis csalást követtem el. Muffinnak álcáztam őket. Illetve nem is én, hanem a Kedves volt nagyon kreatív. Az utazás előtt kicsit feltorlódott a munkám, így ő vállalta magára a sütést. Attila a következőképpen készítette el:

Hozzávalók: 15dkg sütőmargarin, 15dkg cukor, 5 db egész tojás, 25dkg liszt, 1/2cs sütőpor, 20 dkg aszalt gyümölcs, (lehet bármilyen- minél változatosabb, annál jobb), mazsola, 1-1 citrom és narancs reszelt héja, 5dkg apróra vágott dió, mogyoró vagy mandula, 5dkg darabolt csokoládé, 2 evőkanál rumaroma

Elkészítés:
Az aszalt gyümölcsöket és a nagyobb szemű mazsolát vágjuk apró darabokra. Áztassuk forró, ízesítetlen teába. A margarint keverjük habosra a cukorral, az 5 egész tojással és a rummal. Az átszitált lisztet keverjük össze a sütőporral, a lereszelt citrom és narancshéjjal.Az aszalt gyümölcsökről öntsük le a teát, alaposan csepegtessük őket le, majd szórjunk rájuk 2 evőkanál lisztet és jól forgassuk össze (így nem süllyednek le annyira a sütemény aljára). Adjuk hozzá a csokoládét és az apróra vágott olajos magot.A habosra kevert, tojásos- margarinos masszához adjuk a lisztet. Jó alaposan összekeverjük. Végül a gyümölcsök, csokoládé és olajos mag gazdag egyvelegét  a tésztához adjuk. Nagyon alaposan kivajazott és liszttel kiszórt, hosszúkás sütőformába (őzgerincforma) öntsük bele a tésztát (ha csalafinta kedvünkbe vagyunk, adagolhatjuk muffinformába is) és előmelegített sütőben kb 200 fokon süssük meg 40 perc alatt (muffinforma esetén kb fele a sütési idő), mindenképpen végezzünk tűpróbát. Még melegen borítsuk ki a formából enyhén lisztezett deszkára hogy egyenes, lapos alján tudjon kihűlni.Kívülről bevonhatjuk olvasztott csokoládéval (ekkor kizárólag forróvizes késsel érdemes szeletelni, hogy ne törjön), lekenhetjük forró baracklekvárral majd kristálycukorba forgathatjuk, vagy csak szimplán megszórhatjuk porcukorral.

Juhtúrós sós rúd

Néha van az úgy, hogy a vendégek száma és kapacitása előre nem pontosan megjósolható. Ez leginkább akkor a legbiztosabb, mikor az előkészületekre fordítható idő és energia igen csekély. Persze az ember mindig szeretné, ha a vendégei elégedettek lennének. Fontos, hogy  ne csak finom legyen az, amit megesznek, de az esztétikailag is megállja a helyét. Nálunk ezen a téren igen magas a követelmény.
Hosszas töprengés előzte meg az előkészületeket, míg végül sikerült választanunk. Voksunk mellett szólt, hogy a juhtúrós sós rúd  tésztája nem csak előre elkészíthető, hanem egyenesen kötelező egy nappal korábban meggyúrni, kisütés után magas zsiradéktartalmának köszönhetően sokáig eláll, ha a vendégek nem falják fel az utolsó morzsáig, tetejének díszítése különböző módokon variálható, és nem elhanyagolható szempont, hogy eteti magát, ami különösen előnyös ha a nagyobb társaság alkohol fogyasztására is készül.


Hozzávalók: 30dkg liszt, 25 dkg vaj/margarin, 25dkg juhtúró, 3dkg élesztő, só, tojás, pirospaprika, magvak, köménymag és sajt a tetejére (Magvak alatt értendő: durvára vágott dió, mák, forgácsolt mandula, napraforgómag, tökmag, fenyőmag stb)
Elkészítés: az átszitált lisztet, a vajjal vagy margarinnal, a juhtúróval, az elmorzsolt élesztővel, és a sóval nagyon alaposan összegyúrjuk.  Fóliába csomagolva egy éjszakát a hűtőben pihentetjük. Lisztezett nyújtódeszkán kisujjnyi vastagra nyújtjuk. Tetejét paprikás tojással megkenjük, majd meghintjük az elképzelésünk szerinti magokkal (tehetjük ezt akár sávonként váltogatva őket), kicsit belenyomkodjuk őket a tésztába, (esetleg még meg is sózhatjuk) majd derelyevágóva kb 10cm-es rudakat készítünk.Előmelegített, erősen középmeleg, kb 180 fokos sütőben 20 perc alatt szép pirosasra- mosolygósra sütjük őket.

Ezalkalommal népes vendégeink ízlelőbimbóit többféle édes és sós süteménnyel is kényeztettük. Távozásuk után, éjfél körül a fotelbe rogyva azért el és be kellett ismernünk, hogy egy szolídabb esküvő konyhai háttérmunkáját kettesben bármikor képesek vagyunk kivitelezni. :-)

Madeleine, avagy az emlékek íze

Ez az egyik kedvenc süteményem. Kivétel nélkül mindenki, akivel eddig megkóstoltattam úgy nyilatkozott, hogy "gyerekkoromban ettem ilyet utóljára", mondák ezt függetlenül attól, hogy húsz vagy nyolcvanon túli volt az illető. Valahogy időtálló ez a recept, megunni sohasem lehet és számtalan módon variálható. Gondoltam, meglepem vele Attillát. Őszintén érdekelt a véleménye. Nem egy zárkózott alkat. Megosztotta velem, mit is gondol erről az ínyencségről, amit azóta számtalan verzióban készítünk.

Nézzünk egy kis történelmi áttekintést, mondavilágot erről a süteményről: "Apró, könnyű, egyszerű, mégis varázslatos kis sütemény, amelynek ízét Az eltünt idők nyomában című regényével Marcel Proust írta be egyenesen a világirodalomba. De a madeleine története királyi udvarokba is elvezet. Egyesek szerint XV.Lajos egyik kedvenc édessége volt, és ő nevezte el a Versailles-i kastályba apósa kíséretében érkezett szakácsnőről, Madelein Paulmierről. Mások Talleyrand herceg konyhájában vélik felfedezni a kagylóformájú sütemény eredetét, míg a helybéliek természetesen makacsul kitartanak amellett, hogy az észak-franciaországi Meuse megye falusi háztartásaiból terjedt el. Utóbbi verzió mellett szól, hogy eredetileg tepsire helyezett teáskanalakban, majd különálló kis formákban, egyesével sütötték. A tizenkét kagyló alakú mélyedéssel kiképzett speciális teflon- vagy szilikontálca minden késéget kizáróan korunk vívmánya. Bár születtek változatos variációi, a madeleine alapreceptje nem sokat változott. Talán a bőséges vaj, talán a vanilia aromája, talán a citrom illata, vagy csupán a multidéző legenda romantikája teszi, hogy a XVIII. század eleje óta teához és kávéhoz, sokszor a forró italba mártogatva fogyasztott kis piskóta valóban teszi a boldog pillanatok felidézését? Érdemes megismerkedni a franciák minden túlzás nélkül leghíresebb süteményével!"

"A tea mellé anyám kis madeleinnek nevezett süteményt hozatott, amelynek kicsi, dundi formája mintha csak egy rovátkás kagylóhéjban lenne kisütve. S mindjárt, szinte gépiesen, fáradtan az egyhangú naptól s egy szomorú holnap távlatától ajkamhoz emeltem egy kanál teát, amelybe előtte már beáztattam egy darabka süteményt. De abban a pillanatban, mikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. Bűvös öröm áradt el rajtam........S hírtelen megjelent az emlék. Ez az íz annak a darabka madeleinnek az íze volt, amit Combray-ban, vasárnaponként Léonie néném szokott adni, ha felmentem hozzá köszönni a szobájába." Marcel Proust - Az eltűnt idő nyomában

Madeleine alaprecept 12db formához

2db egész tojás 1 evőkanál vanília-aroma, csipet só, 7dkg cukor, 7dkg liszt, 1/2 citrom, 5dkg vaj, porjokor a szóráshoz, némi vaj és liszt a forma kikenéséhez és a szóráshoz

Elkészítés:Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Vajazzuk és szórjuk ki liszttel a formákat. A magmosott és szárazra törölt citromnak reszeljük le a héjját, facsarjuk ki a levét.Kis lábasban olvasszuk meg a vajat, majd hűtsük szobahőmérsékletűre. Keverőtálban verjük fel a tojást a vanília-aromával és a sóval, valamint a cukorral. Kavarjuk mindaddig, míg a cukor maradéktalanul fel nem oldódik. Kis adagokban dolgozzuk bele a lisztet, majd a reszelt citromhéjat, és pár cseppet a citrom levéből. Az olvasztott vajat végül öntsük hozzá. Sütés előtt legalább egy órát pihentessük hűtőszekrényben. Habzsákból vagy kanállal adagoljuk a formába. 3/4-nél többet ne töltsünk a formákba, mert megdagad. A sütő középső rácsán, kb 15 percig kell sütni. Ha ujjunkkal finoman megnyomjuk a kissé kitudorodó tetejét és az visszaugrik, már el is készült a remekmű. Esetleg vízgőz fölött megolvasztott csokoládéma márhatjuk egyik végét. Készíthetjük számtalan variációban, például:

Madeleine kakaóval

Hozzávalók: 1db tojás, 2db tojássárga, 4,6dkg liszt, 4dkg keserű kakaópor, 2 g sütőpor, csipet só, 5dkg vaj, 1 evőkanál vanília aroma, 7 dkg cukor és ízlés szerinti mennyiségű porcukor az esetleges szóráshoz.
Elkészítés: Az alaprecept sémájára készül, annyi diferenciával, hogy citromlé és héj nincs benne, a kakaót pedig a liszttel elkeverve adagoljuk a masszához.

Madeleine mandulával

Elkészítés: Minden lépése a kakaós Madeleinnel megeggyező, ám itt finomra darált (barna héjtól forrázás után megfosztott) mandula kerül a kakaó helyett, ám annak mennyiségével megeggyezően a tésztába.

Madeleine fűszerekkel

Elkészítése az alaprecepttel megegyező, ám citromlé és héj helyett1-1 teáskanál finomra őrölt fahéj és szegfűszeg kerül bele, ezeket pedig célszerű a liszthez vegyíteni.

Mint az már kiderült, a Madeleine kisülés után akár pocukorral, akár vízgőz fölött megolvasztott csokoládéval is megbolondítható. Ám ha valakinek ez mégsem elég, az tetejét bátran bevonhatja citrommázzal.

Citrommáz:

10 dkg átszítált porcukor,1/2 citrom kicsavart, átszűrt leve, ugyanennyi víz botmixerrel elkeverve. A még meleg sütemények tetejét kenőtollal kell átkenni. A nedvességet a tészta magába szippantja, a megszáradt máz pedig szép fényes réteget képez a tetején.

Sós köménymagos kifli, ahogy apukám csinálta

Ha létezik gyermekkori leg-leg-legeslegkedvencebb íz, nos akkor nekem az a házi sütésű sóskiflijé volt. Ennek elkészítésében apukám volt a mester. Mindig sok tepsivel sütött egyszerre, ám amint az első adagot kihúzta a sütőből folyamatosan a következő mondatokat kellett ismételgetnie:
"Vigyázz forró!
Várj még egy kicsit!
Hűlnie kéne még!
Nagyon sokat ettél már! Pihenj kicsit!
Nem lesz gyomorrontásod?"

Hát jelentem, nekem bizony sosem fájt ettől a hasam és sosem volt annyira forró, hogy ne tudtam volna megenni!

Hozzávalók: 1kg liszt, 1 pohár tejföl, 5 dkg élesztő, 3 dl tej, 30dkg olvasztott zsír, 5 kávéskanál só, köménymag

Elkészítés: A lisztet egy mély edénybe szitáljuk, elkeverjük benne a sót. Hozzáadjuk a megolvasztott zsírt, a meglangyosított tejet, a tejfölt, valamint az élesztőt. Az egészet összegyúrjuk, dagasztjuk (ez férfiaknak kifejezetten testreszabott munka és tényleg, némelyikük őrülten férfias közben), kellemesen puha tésztát kapunk végeredményként. Megkelesztjük. Nyújtódeszkára borítjuk. Tilos összegyúrni! Elnyújtjuk ujjnyi vastagra, közepes méretű pogácsaszaggatóval kiszúrjuk, majd egyenként ovális alakúra kinyújtjuk őket a lehető legvékonyabbra és felsodorjuk úgy, hogy közben nagyon óvatosan enyhén húzzuk is. Tepsiben kifli alakúra formázzuk, ügyelve arra, hogy az utolsó hajtás mindig a tepsin feküdjön (ellenkező esetben sülés közben felnyílik a széle) majd tojással megkenjük, sóval és köménymaggal megszórjuk. Hagyjuk kicsit kelni, végül forró sütőben pirosra sütjük őket. Fenséges lesz a végeredmény!

Amit az élesztőről tudni érdemes

Sokan rettegnek az élesztő felhasználásától és automatikusan elvetik még a lehetőségét is annak, hogy megpróbáljanak a félelmüktől akár segítséget igénybevéve is megszabadulni. Sokáig így cselekedett az édesanyám is.Holott az élesztő nem bánt, csak érdemes egy-két dolgot tudni róla :

Az üzletekben kapható, jobbára 5dkg-os kiszerelésű élesztő nem más, mint élesztőgombák telepe. Ebből adódóan úgy kell velük bánnunk, mint bármilyen élő szervezettel, így figyelembe kell vennünk az igényeiket. Az egészséges élesztő kagylós törésű, nem vagy csak alig morzsálódik, drappos színű, felületén nincsenek kiszáradt, pergős sötétbarna foltok.
Az élesztőt mikor langyos tejben felfuttatjuk némi cukor és liszt társaságában, voltaképpen nem teszünk mást, mint etetjük. Vigyázat! A forró tej megöli szegényt! Másik nagy ellensége a közvetlenül sóval való találkozás, így ha a receptünk nem írja elő a tejben való felfuttatást, kovászkészítést, csak annyit ír, hogy:"az élesztőt morzsoljuk a lisztbe", nos akkor figyelnünk kell arra, hogy az előzetesen liszthez vegyített só alaposan el legyen elegyítve már. Amitől pedig óvnunk kell még szegényt, az a megfázás! Ezért kelesztjük a tésztát mindig melegben. Ha pedig végképp friss levegőre vágyunk, hát menjünk a konyhától távolra levegőzni, de ne csináljunk huzatot!

Remélem az élesztőgomba igényeinek, életfeltételeinek rövid ismertetése után már nagyobb kedvvel és bátorsággal mernek kísérletezni vele!

Rizsfelfújt

A rizsfelfújt asztalunkra kerülhet akár süteményként, akár egy kiadós leves után második fogásként. Ráadásul frissen sülve és hidegen is nagyon finom. Sokan "rizskók"-ként emlegetik, bár leírva rizskoch-ként mégis jobban nézne ki, hiszen feltételezhető módon rövidebb-hosszabb ideig itt vendégeskedő német ajkú szomszédainktól maradt ránk az elnevezés. A Reis szó jelentése=rizs, a kochen ige pedig a főzést jelenti. No de félretéve a nyelvészkedést, a mi asztalunkra sem mindennapi módon került. A Kedves már egy idő óta mondogatta, hogy ő bizony szívesen enne egy kis rizsfelfújtat. Egy "nosza" felkiáltással én már túl is léptem a problémáján. A napok teltek-múltak, ám semmilyen konkrét lépés nem történt az ügyben. Aztán eluntam vágyainak panaszos hangjait, és mondtam, hogy csináljuk meg most, szívesen segítek neki. Erre körbenevetett, majd közölte, hogy igazándiból tőlem várja a megoldást, mert ő ilyet még sohasem csinált. :-( Pech! Mert én sem!:-) Annyi derengett a gyermekkoromból, hogy kell rizs, azt sokáig főzik, aztán valami módon a sütőből varázsolják elő illatozva, gőzölögve. Ennyi emlkékmorzsa elégnek bizonyult, hogy a megörökölt családi gyűjteményben utánanézzek. Első olvasásra nem tűnt lehetetlennek, ez a szó pedig nemigen szerepel a szótáramban sem, így nekivágtunk az elkészítésének.

Hozzávalók:
1l tej, 30dkg rizs, 8evőkanál cukor (ízlés szerint módosítható), csipet só, citromhéj, 2 csomag vaniliás cukor, 1 női maréknyi mazsola, (én ugyanennyi aszalt áfonyával bolondítom), 4egész tojás

Elkészítés:
A kiválogatott, megmosott rizst, tetszés szerinti cukorral, egy csipet sóval és egy liter tejjel folyamatos keverés mellett puhára főzzük. Ha langyosra hűlt, belereszeljük a citromot, hozzáadjuk a vaniliás cukrokat, az előzetesen teába áztatott -majd lecsepegtetett mazsolát, az áfonyát, valamint a tojássárgákat. Alaposan elkeverjük mindezeket a tejberizzsel. A tojásfehérjéket kemény habbá verjük, majd beleforgatjuk a rizsbe. A masszánkat előzetesen margarinnal kikent, majd zsemlemorzsával kiszórt hőálló edénybe, jénaiba, esetleg kuglóf formába öntjük. Forró sütőben rózsaszínre sütjük.
Tálalhatjuk szörppel leöntve, gyümölccsel díszítve vagy akár lekvárral is.

Hatlapos sütemény, amit a Mama Horthy szeletként emleget

Amikor apai nagymamám még aktívan sürgött-forgott a konyhában ez volt a legnépszerűbb általa készített sütemény. Megkockáztatom, hogy egy idő után az egyetlen is, hiszen mindig megkérdezte mit süssön, mi pedig mindannyian erre szavaztunk meg nem unva az ízét. Aztán az évek múltak, az ereje fogyott, a receptet "megörököltem" én. Ha az apukámnak vagy az öcsémnek a kedvében szeretnék járni, mindig készül egy-egy adag. Bár én sosem kérdezem meg, hogy ennének -e ilyet. :-)

Hozzávalók a tésztához: 50dkg liszt, 10dkg porcukor, 1csomag szalakáli, 8dkg zsír, 2dl tej

Hozzávalók a krémhez: 1l tej, 35dkg cukor, 7dkg kakaópor, 6evőkanál liszt, 10dkg margarin, 2csomag vaníliás cukor

Elkészítés: Az átszitált lisztet és porcukrot a zsírral elmorzsoljuk. Ráöntjük a tejben elkevert szalakálit. Alaposan összegyúrjuk, jól formázható, kemény tészta lesz az eredmény. Hat egyforma adagra osztjuk, cipókká formázzuk őket. A sütőnkbe illő legnagyobb tepsi hátulját meglisztezzük, egyesével ezen nyújtjuk, majd sütjük a hajszálvékony lapokat, amiket érdemes sütés előtt villával megszurkálni (felpúposodás ellen). 200 fok körüli sütőben kb 8-9 perc alatt készül el egy-egy lap. Nagyon világosra sütjük csak őket, odafigyelve, hogy ne száradjanak ki.
A tej egyik felét a cukorral és vaníliás cukorral felforraljuk. A tej másik felébe elkeverjük az átszitált kakaóport és lisztet csomómentesen, majd óvatosan a forrásközeli állapotban lévő cukros tejhez csurgatjuk. Folytonos keverés mellett, lassú tűzön sűrű krémmé főzzük, majd a lángról levéve, továbbra is kevergetve a margarint is belevegyítjük. A hat lapon egyenletesen eloszlatjuk a krémet (összetöltjük a tésztát). Mindenképpen pihentessük hűvös helyen egy napig felszeletelés előtt, hogy legyen lehetősége az ízeknek összeérni, a krémet kicsit magába szívhassa a tészta. Célszerű minimum 2.5X2.5cm-es kockákra, esetleg rombuszokra vágni.

Mindazok, akik még sosem dolgoztak szalakálival kérem ne essenek kétségbe a sülés közbeni fura aromáktól! Nem rontottak el semmit, a kész süteményen ezt a fura illatot nem érzik majd, így pánikra semmi ok!

Töpörtyűs pogácsa nagyi módra

Nagyobbacska családi megmozdulásra készültünk. Pontosabban a húsvét lett egy születésnappal, amolyan első tavaszi kerti összejövetellé téve. Attila nagymamája a hét elején hozott egy kis töpörtyűt, hátha lesz kedvünk pogácsát sütni. Ez nem pusztán célzás volt, hanem találat a javából. A kedvben és lelkesedésben nem volt hiány, ám az időnk meglehetősen szűkre volt szabva, így gyors döntést hoztunk. Elkészítjük ugyan, de kiszúróval nincs lehetőségünk bíbelődni már, így csak felvágjuk a tésztát és majd töpörtyűs kockának kereszteljük át. Rengeteg időt és energiát lehet így időnként megspórolni. A receptet is kutyafuttában, telefonon diktálta a nagyi, amit a héven zötyögve sikerült egy noteszlapra felfirkálnunk.
Hozzávalók: 50dkg liszt, 2dkg élesztő, 1dl tejföl, 3-4 evőkanál fehér bor, 5 dkg zsír, 35dkg darált töpörtyű, 1dl víz, és jó sok bors valamint só.
Elkészítése:Egy kanálka cukorral,és a meglangyosított vízzel felfuttatjuk az élesztőt. Ledaráljuk a töpörtyűt. Az átszitált liszthez adjuk a zsírt, a tejfölt valamint a bort. Hozzáadjuk a felfuttatott élesztőt. Összedolgozzuk a hozzávalókat, dagasztjuk a tésztát. Meleg helyen 20 percig pihentetjük, majd téglalap alakúra nyújtjuk. Egyenletesen megkenjük a ledarált töpörtyűvel, tetejét sózzuk, borsozzuk (ne spóroljunk a fűszerekkel), majd a képen látható módon hajtogatjuk. Ismét 20 percig pihentetjük, ismét kinyújtjuk, harmadolva hajtogatjuk. Az utolsó 20 percnyi pihenőben érdemes a sütőnket 220fokos hőmérsékletre állítani, a tepsiket sütőpapírral bélelni, valamint a teteje megkenéséhez feltörni egy tojást. Ujjnyi vastagra nyújtjuk tésztánkat, tetejét késszel keresztbe-hosszába megvágjuk, lekenjük tojással, majd kb 2X2cm-es kockákra vágjuk. Szellőssen tegyük őket a tepsibe, hiszen kicsit megduzzadnak majd. Aranybarnára sütjük őket.